itt ülök vele szemben. mondok vmit, és érti. ha pedig nem, akkor azon egész kiadakad, mert érteni akarja. igen talán ez a legviccesebb. mert bennem is megvan a bólogatás reflexe.
a hümmögésé. don quijote-ban, akirõl jelen esetben szó van, nincs ilyesmi. egy romantikus lovag, aki az erényt keresi meg az igazi tudást. igazságot, vagy ha azt nem is, de legalább bizonyosságot. persze sansza sincs, mert ha elég ideig töröd a fejed vmin, a végén úgyis túl sok kérdésre bukkansz. de a lényeg, hogy keresi a válaszokat, és ha nem is talál legalább kérdéseket tesz fel. és nem zavarja, h a többiek közben bolondnak nézik. még én is.